A 19. század végén kezdődő erőteljes női emancipáció a 20. század első felére sikerre vitte törekvéseit, hogy elfoglalja helyét a férfiak uralta világban. Megszületett a női karrier lehetősége, melyet elősegített az I., de főleg a II. világháború. Ekkor vált lehetővé, hogy nőket is emberszámba véve, alkalmazzák őket a hivatalokban, komolyabb szakmákban, melyek azelőtt csak a férfitársadalom számára volt nyitott. Ahogy változott a világ, változtak az elképzelések is a nőtársadalomban elfoglalt helyéről.
A 20. század végére a legtöbb fejlett országban már számtalan sikertörténet született női karrierek íveléséről a médiában, a jogászi pályán, a tőzsdén, sőt az orvostudományban is. Ennek azonban ára volt. A hölgyek családi életük rovására törtek előre munkájukban, és a női-férfi szerepek lassan kezdtek felcserélődni. Nos, érdemes megvizsgálni, mi a helyzet napjainkban.
Milyenek a női szerepek a jelenkori magyar társadalomban
A modern kor technikai vívmányai dacára, ami leegyszerűsítette a háztartás vezetését, még sem lett könnyebb a nők helyzete a helytállást tekintve munkában és magánéletben. E kettőt harmóniába hozni szinte csodaszámba megy, mert minden téren megfelelni lehetetlen. A kérdés mindig az, hogy a nőnek mi a célja, mivé akar válni, mert ehhez kell igazítania napjait. A nagyvárosokban teljes más szemlélet uralkodik, mint kisebb közösségekben, ami befolyásolja, hogy ki milyen életképet képzel magának. Választási lehetőség van, hogy adott, van, hogy nem. Ez utóbbi esetben a nő kiszolgáltatott helyzetbe kerül, mivel nem ő dönti el, hogy mi akar lenni: feleség, anya vagy egy sikeres asszony. Egyszerűen így alakult a sorsa.
Család vagy karrier
Szerencsés helyzetben vannak azok a hölgyek, akik olyan társadalmi közegből jönnek, hogy tisztában vannak saját értékeikkel és ki is mernek érte állni. De mi van azokkal, akikben nem hintették el gyermekkorban az érdeklődés magvát és semmire sem vágynak az égvilágon, nincs minimális ambíciójuk sem.
Számukra sorsuk megpecsételődött s életük jó esetben az anyaságban teljesedik ki. A bajt leginkább az okozza, hogy hiányoznak a stabil, útmutatást szolgáló minták, melyekre lehetne építeni. A kislányok otthonról nem mindig az ideális család képét hozzák, és elbizonytalanodnak, mire pályaválasztásra kerül a sor. Már gyermekkorban megfigyelhető, óvatosan kikövetkeztethető, kinek milyen sorsot szán az Isten. Persze ez nem törvényszerű, de például egy tanulást magatartásával elutasító, napszámból élő szülő esetében predesztinálható, hogy gyereke sem akar majd tanulni. Más a helyzet egy értelmiségi családban, ahol kitaposott az ösvényen követi a csemete apját és/vagy anyját.
A társadalom elvárásai a nővel szemben ellentmondásosak: egyrészt elvárják, hogy a hagyományos szerepkörének megfelelve feleség és családanya legyen, másfelől pedig sikeres és vonzó nő. Az összetett feladat nagy kihívás elé állítja a nőt; igyekszik megfelelni a sztereotípiáknak, miközben majd beleroskad az igyekezetben, hogy jól teljesítsen minden területen. Több oldala van a kérdésnek, amiről regényeket lehetne írni különböző problémakörökben. A lényeg, hogy mai felgyorsult és igényes világunkban nagyok az elvárások, melyeknek megfelelni nem mindenki képes.
